,, A megbocsájtás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, mely eltapossa őt."

,, Szeretnék egy könnycsepp lenni,

A szemedben megszületni,

Végigfolyni arcodon,

Meghalni az ajkadon"

,, Az ember nem akkor hal meg, mikor lecsukódik a szeme, hanem akkor amikor elveszti az élete értelmét."

,, Összetört szív bolyong az éjben,

Sírva bandukol egy sziklaszélen,

Óvatlan pillanatban megcsúszik a lába,

És elnyeli őt a sötétség szája."

.. Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek."

,, Ha majd egyszer hiányzom, már nem haragszom...Gyere ki síromhoz, nézdd meg mit tettél, tudom, hogy sosem szerettél! "

,, Felejtsetek, nem is voltam, egy ismeretlent leltek holtan, a Földön csak álmomban voltam."

,, Oly furcsák vagyunk mi emberek,

A lelkünk sír, az ajkunk nevet.

Egymásról azt hisszük boldog talán,

S irigykedünk minden szaván.

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,

gondolatai tiszták, szabadok,

S nem vesszük észre, hogy is vennénk észre,

hogy könnyei égnek csillogó szemében.

Hazugság az egész életünk,

Hisz akkor sírunk ha nevetünk."

,, Rám nehezedik egy emlék. Egyszer az ablakra fagyott az arcom, úgy vártam valakire, akiről azt hittem, hogy szeret. Még bennem szoronganak a könnyek, mert nem jött el mégsem."

,, Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat, amiket semmi pénzért nem vehetsz meg."

,,Nem az a fájdalom, zokogva sírni, hanem a zokogó fájdalmat mosolyba folytani"

,, Míg fiatal vagy minden szépnek látszik,

Hulló könnyed is szivárvánnyá válik.

De ahogy az évek tovaszállnak, úgy gyűlik szívedben a bánat.

És ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások, így lesz ellenséged, így lesz barátod.

És ha minden álmod valósággá válik, akkor se feledd : légy jó mindhalálig"

,, Attól, hogy nem beszélsz rólam, még nem haltam meg. Élek, félek, és egyedül vagyok. Látom, hogy kék az ég, és érzem a szelet, de már semmi sem olyan, mint régen veled. Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge. Élvezed, hogy kínzol, és én ebbe halok bele. Szorít az idő, bár tudom, már elkéstem. 1 hónap van, és meghal bennem minden. És bárcsak én is meghalnék. Felvágott erekkel az ágyadon feküdnék. Te benyitnál csendesen, és észrevennél engem. Akkor megtudnád talán, hogy mi voltál nekem."

,, A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoza helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amelyet az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik mért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok, nem miattad marad titok, hanem mert nincs aki megértsen."

,, Szeretni szép, nemes dolog, csalódni fáj, te is jól tudod. A forró nyár áthajlik télbe, de én szeretlek, és ennek sose lesz vége."

,, A barátaim a szívem egy része, ha kitépnék őket, holtan esnék össze"

,,Ameddig Te szeretsz, én addig élek, de kérlek szeress, mert meghalni félek!"

,, A világon a legcsodálatosabb érzés, amikor óriási szemeiddel kedvesen rám nézel. Mosolyogsz, és puszit nyomsz a számra. Majd hozzá bújsz, és halkan súgod : ,,szeretlek..."